Dream Theater 2009.07.01

Tegnap megvolt a koncert. Előzször az előzenekarral kezdeném. A Cynic volt, kevesen ismerik, de nagyon jó kis koncertet adtak. Az első és az utolsó szám kimondottam kurvajó volt. :)

Node a lényeg. A Dream Theater koncert olyan módon szétalázott mindent a világon, hogy arra nincsen szó! Nem túlzok, tényleg eszméletlen jó volt. Már mikor felléptek a deszkákra akkor mindenki sikított mint állat. :D Lenyomták szinte az összes számot amit imádok, szóval maga volt a tökély az egész. Portnoy (dob) amit művelt koncert közbe az leírhatatlan volt. :D Egyik szám elején gondolt egyet és elkezdte kidobálni az egyik ütőjét oldalra a road-nak, közbe természetesen ugyanúgy játszotta a számot egy kézzel. :DDD A road dobálta vissza, de sose sikerült normálisan. Ezt eljátszották négyszer talán. Elég mókás volt. Arról nem is beszélve, hogy a szám közepén volt mikor elkezdett beszélgetni Petrucci-val (gitár) meg volt mikor kimászott a dobok közül odament Rudess-hez (szinti) és beszélgetett vele egy sort, miközben természetesen a szám ment tovább. :D Az elmaradhatatlan közönség irányításról már nem is beszélve. :)

A solok amiket csináltak, hát nem emberiek az biztos. A végén volt egy rész amikor Rudess a nyakába kapott egy szintiszerűséget és úgy gondolátk Petruccival, hogy ők most akkor játszanak egy picit. Na ott már nem tudtam mit reagálni, tökéletes volt. 5 percig leesett állal csak néztem és csodáltam őket. Mondjuk ez kb az összes solonál így volt. :D Kivetítőn néha mutatták Petrucci kezét miközben elmélyülten gitározgat... Hát én nem tudtam követni... ^^

Összesen 2 óra körül lehetett az egész, de baromira megérte felmenni rá. Életem legjobb koncertje volt és szerintem nem mostanába lesz még egy ilyen élményben részem. (Talán majd a következő Dream koncerten. :DD)

Végül pár videó a koncertről. A hang elég ramaty, de a lényeg úgy gondolom átjön.

Az egész koncert így kezdődött:

Solitary Shell (maga volt a mennyország ez a szám, elejétől a végéig! Érdemes meghallgatni 4:30-tól mit csináltak ezek az állatok...):

A Rite Of Passage (hatalmas meglepetés volt, hogy eljátszották ezt is):

Végezetül pedig a nagy kedvencem, Pull Me Under:

Felejthetetlen élmény volt. Akarok még ilyet sokat! :)